Pár-bajok

Mások másként

2010. június 15.
Öt évvel ezelőtt megismerkedtem egy egyedülálló, elvált asszonnyal, akinek két kisgyermeke is volt. Én szintén elvált voltam. Az asszonynak a kisgyerekeken kívül senkije sem volt. Amikor elköltözött a volt férjétől, közös lakásukból, kapott tőle kétmillió forintot. Nem volt hova menniük, és én befogadtam őket. A pénzeinket mind a ketten teljesen külön kezeltük, és ami a mindennapi közös háztartáshoz kellett, többnyire én, de esetenként ő vette. Együtt éltünk több mint három évig, de megromlott közöttünk a kapcsolat. Nemrég elköltözött az általam közben saját, külön pénzemből vett házból. Most azt állítja, hogy az ő kétmillió forintját is ráköltöttük a házra, és azt követeli tőlem.
A feltett kérdésre a konkrét körülmények széleskörű és részletes ismerete nélkül nem lehet korrekt választ adni. Már a korábbi cikkünkben is jeleztük, hogy az „élettársi” együttélés a hétköznapi értelmezésben gyakran teljesen más, mint a szigorúan jogi értelemben vett élettársi kapcsolat és jogviszony.

A bírói gyakorlat szerint az élettársi jogviszony magában foglalja azt, hogy a felek éljenek együtt, rendelkezzenek közös háztartással, köztük érzelmi és gazdasági közösség álljon fenn, harmadik személyekkel szemben összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. A konkrét körülmények feltárása során elsősorban a feleknek a közös cél érdekében való együttműködésének van döntő jelentősége, noha azonban az élettársi kapcsolattal a közös lakásban való együttélés és a szexuális kapcsolat is együtt jár. Igen sokszor a gazdasági közösség tényleges fennállása, illetve annak mibenléte vitatott a felek között az élettársi kapcsolat megszűnésekor. Az általános, hétköznapi értelemben vett és jogi értelemben is ténylegesen élettársi kapcsolatban élők vagyoni viszonyai jelentős mértékben eltérnek a házasságban élő párokétól. Az élettársi viszony létrejötte esetén az együttélés idején szerzett vagyonra vonatkozóan a jog a felek részére a szerzésben való közreműködésük arányában tulajdoni igényt biztosít. Ez azt jelenti, hogy a szerzett vagyon vagy vagyonszaporulat az élettársak közös tulajdonába kerül, akár ingóságra, akár ingatlanra vonatkozik a szerzés. Az élettársak így az együttélésük alatt, a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont – tehát nem egyenlő arányban, mint a házastársak. Ugyanakkor, a kapcsolat megszűnése esetén bármelyik követelheti az együttélés alatt szerzett vagyonszaporulat megosztását. A szerzésben való hozzájárulásnak kell tekinteni például a háztartási munkavégzést, a gyermeknevelést is, bár ezt igen nehéz forintosítani. Adott esetben a bíróság az összes körülményt mérlegelve hozza meg ítéletét.

Az élettárs semmit sem örököl, sem a törvényes öröklés rendje szerint, sem a köteles rész tekintetében – kivéve, ha a végrendeletben megjelölik. Vagyis valaki mindent elveszíthet élettársa halálával. Ezt támasztja alá az, hogy például a házastársakkal ellentétben, a földhivatali tulajdonjog bejegyzése nélkül még a közösen vett ingatlannál sem lép automatikusan életbe a fele-fele arányú szerzést valószínűsítő törvényi vélelem, mindent bizonyítani kell. Az élettársat a vagyonszaporulatból való részesedés a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg, ha az arány nem állapítható meg, azt főszabályként egyenlőnek kell tekinteni. Az élettársak tekintetében is megfelelően alkalmazhatók a családjogi törvénynek a különvagyonra vonatkozó rendelkezései. Így csak az a vagyontárgy tekinthető az élettársak osztatlan közös tulajdonában állónak, amelyik nem tartozik valamelyik élettárs különvagyonába. Különvagyonnak minősül az a vagyontárgy: ami az életközösség előtt már megvolt, vagy amit az élettárs az együttélés alatt örökölt, ajándékba kapott, illetőleg ennek értékén szerzett, valamint a személyes használatra szolgáló és a szokásos mértéket, mennyiséget el nem érő ingóságok. Az élettársi kapcsolat megszakadásakor a reális elszámolás érdekében az élettársi közös vagyon megszüntetésekor elengedhetetlen a vagyonmérleg felállítása, ahol is meg kell állapítani az életközösség kezdetekor megvolt vagyont, az élettársi kapcsolat megszűnésekor meglévő vagyont, majd a közös vagyon vonatkozásában a megállapított szerzési arány mértékének megfelelően lehet a vagyont megosztani.

A bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos neműek kvázi-házassága, és ennek okán a bejegyzett élettárs jogi helyzete szinte minden szempontból (állagöröklés, haszonélvezet, öröklésből történő kiesés) azonos a házastárséval. Éppen ezért mondta ki korábban az Alkotmánybíróság, hogy férfi és nő között nincs értelme a bejegyzett élettársi kapcsolatnak, így csupán azonos neműek közötti kapcsolat esetében lépett hatályba az ezzel foglalkozó törvény. Vagyonjogi szempontból a regisztrált élettársi kapcsolat fennállása alatt az élettársak által közösen, vagy akár külön szerzett vagyonon osztatlan közös tulajdon jön létre. A házastársakhoz hasonlóan ez alól kivételt képez a bejegyzett élettársak különvagyona. Ugyancsak a házastársakhoz hasonlóan, a bejegyzett élettárs örökölhet elhalt élettársa után, igényt tarthat a kötelesrészre, tartásra, megilleti az özvegyi jog.

Mint korábbi cikkünkben is jeleztük, a „rendes”, és a „bejegyzett” élettársak mellett létezik egy harmadik, a különneműek, és az azonos neműek számára egyaránt nyitva álló lehetőség, amikor a felek közjegyző előtt nyilatkozhatnak kapcsolatuk fennállásáról, és nyilvántartásba vételüket kérhetik. Nyilatkozhatnak akár ennek a kapcsolatnak a megszűnéséről is – sőt, ezt akár egyedül is megteheti bármelyikük. A nyilatkozatnak közvetlen jogi hatása – azon túl, hogy apasági vélelmet keletkeztet – nincsen. Alapvetően egy bizonyítási segédlet, védi a nyilatkozattevőket, és például jogvita esetén az élettársi kapcsolat tényleges fennállását, avagy megszűnését bizonyíthatja.
 
Dr. Kéri András ügyvéd rovata
(Kéri Ügyvédi Iroda, Monor, 06-30/931-6242)
 Címkék: Dr. Kéri András ügyvéd

« vissza

Kapcsolódó cikkek:

Legolvasottabb cikkeink:

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció