Öreg a háznál

2016. május 20.
Tisztelem azokat a korosabb hölgyeket, akik fogyókúráznak, fitneszbe járnak, meg akarják tartani a nemtudomhány éves korukat, én viszont úgy érzem, hogy soha többet nem leszek hetvenkét éves, tehát én ezt szeretném megélni – nyilatkozta egy korábbi interjúban Almási Éva, a Nemzet Színésze.

Az ifjúság kultuszát ünneplő korunkban nincs túl sok követője. Az rendben van, hogy nincsenek már feketébe öltözött, varjúszerű öregasszonyok és öregemberek, azonban a fiatalság látszatáért annyira erőlködni talán mégsem kellene.

De amit most én tapasztaltam egy menetrendszerű buszjáraton, az kifejezetten megnyugtató volt.

Amikor többedmagammal felszálltam buszra, azonnal kiderült, hogy a volánnál egy egészen kezdő vezető ül – egy kissé feszült, simára borotvált fiatalember, aki ezen az útvonalon még soha nem vezetett. Autóbuszt pláne. Ez abból is kiderült, hogy néha felszakadtunk az útpadkára, máskor meg lefulladt a motor, és időnként akkorákat döccentünk, hogy összekoccantak a fogaink. Ilyenkor egymásra néztünk. Semmi baj – mondta a tekintetünk- mindannyiunknak volt egyszer első napja, mindenki kezdőként kezdte.

De azért sűrűn odapislogtunk az ajtó melletti, első utasülésre, ahol egy ősz hajú, tapasztalt sofőr ült készenlétben, aki a bizonytalanabb helyzetekben odalépett fiatal kollégája mellé, segített, olykor bátorítóan meglapogatta a vállát.

Az idős buszvezető jelenléte határozottan jót tett mindannyiunk lelkivilágának. Pedig a szólást, miszerint „jó az öreg a háznál”, az ifjúság mindenáron való megőrzésének jegyében – meglehet, tapintatból – talán már el is felejtettük.

Molnár Anna




« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció