Nem irigykedett a tehetősebbekre. Ünnepek táján ugyan nehezebb léptekkel járta a megszokott üzleteket, ahol hirtelen úgy megnövekedett a kínálat, hogy nem is értette, kinek lehet feltétlenül szüksége mindezekre, hazaérve azonban már nem bánkódott.

Épp letámasztotta a biciklijét, amikor tőle pár lépésre, a kínai boltja előtti járdán két asszony üdvözölte egymást úgy, mint akik már nem számítottak rá, hogy valaha is találkoznak. Az ölelést csókok követték, s a viszontlátás öröme feletti lelkendezést azonnali és kölcsönös élménybeszámoló.

Az asszonyt, aki csak vászoncipőt akart venni, lenyűgözte és magával sodorta a másik kettő érzelmi kitörése, babrálni kezdett a kerékpárzárral, csak hogy hallgassa őket még kis ideig.

Egyikük lánya most végez az egyetemen – derült ki –, ezért a fiújával való összeköltözést csak jövő tavaszra tervezi, addigra azonban már készen áll számukra a kiürített és újra berendezett szülői ház. A szülők átköltöznek az anyóstól nemrég megörökölt, épp felújítás alatt álló lakásba. Nem terveznek nagy lakodalmat, csak úgy száz-százötven személyeset, azt azonban reneszánsz stílben, hadd legyen maradandó az élmény.

A másik hölgy nevetett: ő is épp azon van, a maradandó élmény megteremtésén, ezzel kel és ezzel fekszik, kétszázötven vendéget várnak a tanyai udvarházba, ahol a fia lakodalmát tartják a napokban. Közel húszezerbe kerül fejenként, s abban a röviditalok még nincsenek is benne, azt majd külön hozatják „kintről”. Nászajándékként dél-tengeri utazást kapnak a fiatalok az örömszülőktől, meg is érdemlik, két ilyen jó gyerek, sosem okoztak csalódást, most is jól választottak. És milyen szomorú szegény szüleiknek, hogy mindketten külföldön tervezik a boldogulást! Előkészítettek már mindent, a nászút után nem sokkal ki is költöznek, az Egyesült Államokban dolgoznak majd.

Az asszony, aki csak vászoncipőt akart venni, megállapította, hogy megint nem érez semmiféle irigységet, s amazok búcsúzkodó összeborulása alatt is csak egyetlen kérdés remegett a nyelve hegyén:

– Ránézésre épp olyanok, akárcsak én, hát mégis, hogy csinálják?