Nem akarja Karádyt utánozni!
Június 5-én, a 15. Vecsési Gyereknapon lép föl Szalóki Ági.
2010. május 17.
Saját bevallása szerint zenei burokban nőtt fel: mondókák, altatók, gyerekdalok dúdolása mindennaposak volt az otthonukban.
Valóban ennyit számít az, hogy édesanyánk mit dúdol a fülünkbe csecsemő és kisgyermek korunkban? Szalóki Ágit kérdeztük.
– Ilyen „zenei előképzettséggel” nagy eséllyel lesz valakiből jó énekes, amint azt a te esetedben is látjuk?
– Igen. A gyerekkorban kapott ingerek mérhetetlen erősen befolyásolnak bennünket. Ha egy gyerek jó zenei képességekkel rendelkezik, ösztönösen a zene felé fordul. De egy átlagosabb képességekkel rendelkező gyermek életét is éppúgy pozitív irányban befolyásolja az igényes zene hallgatása, a mondókák, dalok hangoztatása. Ma számos olyan fejlesztő foglalkozás létezik, ahol a szülők és ölbeli gyermekeik megtanulhatják azokat a játékokat, amelyek régen a családokban természetes módon öröklődtek generációról generációra. Ilyen foglalkozás a Ringató is.
– Gyermekkoncertjeiden nem egyszer Bach-prelúdium is felcsendül. Szeretik, értik, meghallgatják az óvodások, kisiskolások ezt a fajta komolyzenét is?– Mindenre nyitottak a gyerekek. Szüleiket, illetve a felnőtteket utánozzák mindenben. Ha tucat diszkó zenén nevelünk föl egy gyereket, azt fogja csak tudni értékelni. Ha azonban klasszikus zenét hall, akkor azt szeretni fogja. Ez ennyire egyszerű. Természetesen vannak bizonyos tényezők, melyek egy átlagos gyermek esetében behatárolják, mi a számára befogadható, s mi nem. Ilyen például az idő tényező. Nem mindegy, hogy egy Bach prelüd 2-3 perces részletét vagy egy Wagner operát hallgattatunk vele. Gyerekkoromban volt egy saját lemezjátszóm a gyerekszobában. Amikor kedvem tartotta, feltettem egy lemezt. A klasszikusok közül Kodály Háryját valamint Prokofjev Péter és a farkasát rongyosra hallgattam, de így voltam a Vivaldi Négy évszakkal és az összes Csajkovszkij balett zenével is. Közben építettem, babáztam, rajzoltam. Így telt a gyerekkorom.
– Melyik zenei stílust, műfajt kedvelik leginkább a gyerekek?
– Nem tudok egyértelmű választ adni. Mindenesetre, mivel a gyerekek füle érzékenyebb, mint a felnőtteké, a finomabb, akusztikus hangszerelésű zenéket javaslom. Ezen belül fontos saját népzenénk, népdalaink, népi játékaink, táncaink megismerése. Mindezeknek a helyes magyar beszéd, írás, olvasás elsajátításában rendkívül fontos szerepe van.
– Népzenegyűjtő munkában is részt vettél. Felhasználod-e, énekled-e a lejegyzett dalokat?
–Jelenleg is járok gyűjteni. Az erdélyi mezőségre utazok mostanában, Magyarszovátra. Nem kottázok. Hang- és képfelvételeket készítek egy erdélyi származású operatőr barátommal, Kluzsán Robival. Ezek a gyűjtések klip formájában kerülnek föl a youtube-ra. Itt bárki megnézheti őket. A 21. században a népzenegyűjtés eme formája teljesen evidens, mégsincs sok felvétel az interneten. A ma 70-80 éves emberek az utolsó mesterei annak a kultúrának, amely gyökerei több évszázadra nyúlnak vissza. Tőlük tanult Sebő Ferenc, Halmos Béla, Sebestyén Márta is. A teljes felvett anyagot a Hagyományok Házának és a Zenetudományi Intézetnek adom át feldolgozásra. Természetesen minél többet szeretnék megtanulni ezekből a dalokból.
– A magyar népzene ma is élő, sok más nép autentikus zenéjével ellentétben. Minek, kinek köszönhető ez?
– Speciális a helyzet itt ezen a tájékon. De hasonló helyzetben van Bulgária, Románia, és a volt Jugoszlávia területén lévő országok is. Minél szegényebb vidékre megyünk, annál gazdagabb és élőbb hagyományokkal találkozhatunk. A népzene a szegény emberek zenéje volt mindig. Ha a szegény embernek nem volt semmije, az ének, a tánc még mindig megmaradt. A második világháború után Magyarországon a mesterséges városiasításnak, a viszonylagos jólétnek köszönhetően visszaszorult a népzene. A cimbalmot, hegedűt fölváltotta a „modernebb” szintetizátor, a közös éneklést a rádió vagy lemezhallgatás. Erdélyszerte azonban nyomokban még ma is megtalálható az falusi kultúra, amelyet az 1960-as években Kallós Zoltánnak, Martin Györgynek, Halmos Bélának, Sebő Ferencnek, majd többek közt a Muzsikásnak és Sebestyén Mártának köszönhetően a táncházmozgalomban megismert az egész ország. Magyarország Trianon miatt is speciális helyzetben van. A határainkon túli magyar népzene ismerete, szeretete az elszakított területekkel való szellemi egyesülést is jelképezi. Más kérdés, hogy a népzene önmagában minden ideológia nélkül is szép és erős, nem véletlen, hogy négy-öt évesen beleszerelmesedtem.
– Népzenei vagy világzenei koncertre van több felkérésed?
– Alapvetően világzenei koncertjeim vannak, ehhez a műfajhoz érzem közel magamat, bár minden kategóriából kilógok kicsit.
– Milyen visszhangja volt a Karády-estednek? Miért pont Karádyt választottad, hiszen kettőtök hangszíne teljesen ellentétes.
– Nagyon jó kritikákat kapott a Karády lemezem. Szeretem Karádyt és azokat a dalokat, amelyeket énekelt, pusztán ezért választottam őt. Nem véletlenül volt ő Magyarország elsőszámú dívája. Sok más Karády dalénekessel ellentétben nem akartam Karádyt utánozni, a zenéjét szerettem volna a magam képére formálni. Az érdekelt, mit tudok abból kihozni, amit mindenki egyféleképpen ismer, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Tudok-e olyat nyújtani, amit egyáltalán nem várnak tőlem? Szerencsére fantasztikus zenésztársak segítettek abban, hogy új életre kapjanak a régi dalok. A dzsesszgitáros Juhász Gábor és a szaxofonista Bacsó Kristóf, valamint az én elképzeléseim alapján formálódott az anyag.
– Mire számíthatnak azok, akik ellátogatnak a vecsési koncertedre?
– A tavaly decemberben megjelent Gingalló és a 2006-os Cipity Lőrinc dalait fogjuk előadni. Weöres Sándor és Tamkó Sirató Károly, Nemes Nagy Ágnes verseit és népdalfeldolgozásokat játszunk. Ez lesz az első vecsési gyerekkoncertem, ezért már alig várom, hogy összebarátkozzunk a közönséggel!
Nagy Renáta
« vissza
Kapcsolódó cikkek:
|
Legolvasottabb cikkeink:
|
Hozzászólások (0 db)
Új hozzászólás





