Kocsis Imréné a városközpont közterületeivel nagyon elégedett, amit azonban a peremterületen tapasztal, azzal nincs kibékülve. Mivel az Újtelepen él, főleg az ottani állapotokat kifogásolja: szerinte az Ipar utca és annak környéke meglehetősen gazdátlan, gazos, elhanyagolt. Szomorúan tapasztalja – mondta – hogy arrafelé a magánterületekkel is mintha egyre kevésbé törődnének a porták gazdái. Nem érti, miért van ez így, hiszen azelőtt is sokat dolgoztak az emberek – némelyek talán a mostaniaknál is többet, hiszen amellett, hogy ingáztak, még harmados földeket is vállaltak a boldogulásért – mégis törődtek a házuk tájával. Épp a napokban olvasta valamelyik újságban, hogy egy kilencven éves asszony fákat ültetett a háza elé, és a falubeliek kinevetették – mesélte – pedig ennek a matrónának a hozzáállása mifelénk is csak példa lehetne.

   
   Varga László a liget egy padján üldögélve válaszolta: amióta nyugdíjban van, azóta kezdi felfedezni a városát, ahová annak előtte jóformán csak aludni járt haza. Amit lát, tetszik neki, különösen a városközpont a sok virággal. Sokszor, sokfelé lát takarítókat is, szemetet viszont egyre kevesebbet, úgyhogy elmondhatja: elégedett.

    Ferenci Balázs a vasútállomás előtti tér virággruppjára mutatva megjegyezte: milyen szép lett mostanában ez is. Egyetértettünk. Főleg, mert élénken él még emlékezetünkben az a régi virágágyás, amelynek látványa gyakorló kertészek számára egyenértékű lehetett az állatorvosi lóéval, de a kertészkedéshez nem értő járókelők se nagyon tudták, a foghíjas sövény vagy a mögüle elősejlő kókadt palánták sora a szánalmasabb. Ferenci Balázs, mint elmondta, olyan utcákban jár-kel a legszívesebben, ahol sok a fa és az árnyék, ám, ami azt illeti, a monori közterületeknek e tekintetben még jócskán vannak hiányosságai.

   Kálmán Norbert közepes osztályzatot adna a közterületekről gondoskodóknak, szerinte ugyanis a helyzet „lehetne jobb is”. A kedvenc városrésze, ahol sokat és szívesen időz, a református templom melletti kis parkrész, és az angyalos szökőkút környéke. Mivel azonban biciklizni is nagyon szeret, gyakran elvetődik a központon kívüli területekre is. Amelyek egy részét – mint a Kistói út melletti pihenőparkot – rendezettnek látja, de ha beljebb megy, olyan helyre, ami az útról nem látszik, ott már derékig érő gazt is talál.

   Artz  Károlyné és lánya, Artz Tímea egybehangzóan állították: nem kell már bokáig gázolni a szemétben sehol, sok a virág, szépek és rendezettek a közterületek. Ahol ők élnek, rendszeresen kaszálják a füvet, rendben vannak az árkok is. Ami pedig a központot illeti, annak hangulatát az jellemzi a leginkább, hogy egyre többen üldögélnek, nézelődnek és beszélgetnek a pihenőpadokon. Ők maguk is. Kedvenc helyük pedig a könyvtár melletti tér.

Koblencz Zsuzsa