Ez könnyű testi sértésnek minősülhet, amely azonban nem hivatalból üldözendő bűncselekmény. Ilyen esetben csak akkor indul büntetőeljárás, ha a sértett feljelentést tesz. A bűncselekmény megállapításához pedig bizonyítékok kellenek, amelyek közül – sok más mellett – az egyik lehetett volna a látlelet is, de például tanúvallomásokkal is lehet bizonyítani.

„Könnyű testi sértés miatt tettem feljelentést. Én azt hittem, a rendőrségre idéznek be, de most a bíróságtól jött egy levél, hogy a magánvádas eljáráshoz még 5000 Ft-os illetéket is rójak le. Nem elég, hogy megvernek és a látleletért is pénzt adtam, de még most is én fizessek? Ha nem fizetek, akkor a tettes még ki is röhög, pedig több napon keresztül látható sérüléseim voltak. Mivel egy régi nézeteltérés miatti haragosom veretett meg, nem szeretném, hogy az ügy büntetlenül maradjon. Mit kell tennem, milyen kilátásaim vannak? Milyen kártérítésre számíthatok?”

A törvényben meghatározott bűncselekmények esetében – ilyen például a könnyű testi sértés – a sértett, vagyis jelen esetben az ön magánindítványára indulhat meg az eljárás. Ilyenkor a bíróság előtt a vádat nem az ügyész, hanem ön, mint magánvádló képviseli. A „verőember” és a haragos bűnösségének bizonyítása így önt terheli, és az eljárás során az ügyész „helyett” szerepel a perben, így megilletik a vád képviseletével járó jogok. A kizárólag magánvád alapján folyó eljárás illetéke 5000 forint. (Akkor nem kellene fizetni illetéket, ha a vádat az ügyész képviselné, de a könnyű testi sértés nem ilyen bűncselekmény.) Az esetleges kártérítésre itt és most – hely hiányában – nem térek ki, de elvileg lehetséges.

Az említett és sajnálatos módon egyre inkább szaporodó hasonló ügyek miatt érdemes röviden áttekinteni a magánindítványra indítható bűncselekményeket, illetve a magánváddal (pótmagánváddal) kapcsolatos szabályokat. Vannak olyan bűncselekmények, amelyekkel kapcsolatban a büntetőeljárást nem a társadalmat a bíróság előtt képviselő ügyész, hanem a sértett kezdeményezheti magánindítvánnyal. Ha ilyen indítvány nem születik, akkor az kizárja az elkövető büntethetőségét.

Általános szabály, hogy a bűncselekmények – minden kérés, előterjesztés nélkül – általában hivatalból üldözendők, de hogy bizonyos esetekben csak a sértett tudja eldönteni, hogy elkövettek-e ellene valamilyen bűncselekményt – ez hozta létre a magánindítvány intézményét. Ilyen például a könnyű testi sértés esete, amely alapvetően társadalomra kisebb fokban veszélyes, ezért az eljárást csak akkor célszerű megindítani, ha ezt a sértett megkívánja. Más esetekben egy kívülálló személy nem is tudja eldönteni, hogy bűncselekmény valósult-e meg vagy nem, mivel ezt csak a sértett szubjektív véleménye alapján lehet meghatározni. Ilyen például a magántitok, a levéltitok megsértése, a rágalmazás vagy a becsületsértés esete.

Indokolhatja a magánindítványtól függő eljárást az elkövető és a sértett közötti viszony is, hiszen vannak olyan bűncselekmények, amelyeket üldözendőnek tart valaki, ha idegen személy követi el, de eltekintene a büntetőeljárástól, ha ugyanazt hozzátartozója követné el. Ilyen eset például az, ha valaki meglopja hozzátartozóját, vagy sikkasztást, csalást, hűtlen kezelést, rongálást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot, jármű önkényes elvételét valósítja meg vele szemben. A felsoroltakon kívül egyes esetekben – egyébként súlyos bűncselekményeknél – a sértett kímélete indokolhatja az eljárásnak kívánságához kötését (erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak meghatározott esetei).

Az, hogy egy büntetőügy magánindítványra indul, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a vádképviseletet is minden esetben a sértettnek kell képviselnie. A magánindítványos bűncselekmények jelentős részénél, sőt, a többségénél a vádképviselet az ügyész feladata, és nem a sértetté (például a zaklatás). Ennél lényegesen kevesebb, csupán néhány az olyan bűncselekmény van, ahol a vádat is a sértett, mint magánvádló képviseli. Ilyenek a sértett szubjektív megítélése alapján meghatározható bűncselekmények, például a rágalmazás vagy a kegyeletsértés.

A magánindítványt – jellegéből adódóan – általában csak a sértett terjesztheti elő, de ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a törvényes képviselője, és a gyámhatóság is jogosult büntetőeljárás megindítására. A magánindítvány egy feljelentés, lényegét tekintve olyan nyilatkozat, amelyet – megnevezéstől és megfogalmazástól függetlenül – a jogosult tesz, és amelyben kifejezi, hogy kívánja az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását, vagyis megbüntetését.