Még mindig repül a Kormorán

2015. augusztus 5.
Koltay Gergely megérezte a gyönyörű népzenei világban az őserőt, aztán megalakította a Kormorán Együttest. A zenekar rendületlenül halad a kiválasztott úton, sikert siker követ. Vezetőjük pedig megkapta a Magyar Köztársasági Aranykeresztet.

Gondoltad volna negyven éve, hogy ilyen hosszú életű lesz a zenekar?
– Mick Jagger egyszer azt mondta évtizedekkel ezelőtt: van az együttesben még két-három év. Ehhez képest nagy koncertekre készülnek. Persze, én sem gondoltam, hogy ez a kaland ilyen sokáig tart majd. Bár voltak ennek a történetnek különböző állomásai.

– Honnan az igazi Kormorán-hangzás?
– Több mint harminc éve történt, amikor is kijutottunk egy németországi fesztiválra, ott hallottunk és láttunk egy olasz zenekart, amely igen izgalmas zenét játszott. Azonnal beleszerettem, fogalmam nem volt, hogy Nyugat-Európában sokan művelik ezt az irányzatot. Nem lehetett kérdés, efelé kell mennünk. Természetesen a felismerés lényege az, hogy minden ország népzenei világa kincsesbánya. Különösen a miénk. Ma is ezt a zenét játssza a Kormorán.

– Mi, öregebbek, még emlékszünk, nyakig belemerültél a táncházmozgalomba az „ősidőkben”.
– Korábban Sebőékkel zenéltem. Elindultak a táncházak, játszottunk a Kassák Klubban, nagyon, de nagyon szerettem azt a világot. Gyönyörű volt. Habár, a mai fejemmel tudom, a helyiségben több volt a beépített ügynök, mint a zenét szerető fiatal.



A Kormorán együttest 1976-ban alapította Koltay Gergely

– Ha jól érezted magad a táncházban, miért lettél hűtlen hozzá?
– Kitagadott a mozgalom, mert felvittem a dobogóra és felhangosítottam a népzenét. Nagy találmány volt, akkor nálunk még ezt senki nem csinálta. Egyik oldalról támadtak a táncházasok, másik oldalról pedig a rockosok. Mert hát micsoda banda az, amelyik hegedűvel, citerával, töröksíppal próbál betörni a piacra! Már akkor az volt a véleményem, nekünk csak olyat szabad csinálni, ami egyedi, ezzel lehet kitörni. Ez a Kormorán titka.

 Úttörők voltatok, követők is akadtak.
– Képzeld, előtted áll egy hatalmas erdő, mész előre, vágod a fákat, csinálod az utat, aztán később az ösvényen már sokan jönnek utánad.

– Külföldön is befogadták a zenéteket?
– Több évtizede folyamatosan játszunk Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban.

– Itthon is igen népszerűek voltatok.
– Az egyetemisták és főiskolások körében feltétlenül. Ők azok, akik a vállukra emeltek egyszer, és ugyanúgy hatvan évesek lettek, mint mi. Megérezték a progresszív zenei irányban rejlő lehetőségeket, a dalszövegben elrejtett szimbólumokat. Mert tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltás előtti popzenei szövegeket legtöbbször rejtjelezni kellett. Ehhez társult még az, hogy olyan muzsikát tettünk fel a rock színpadára, amelyek az ősi magyar dallamvilágot idézték, népdalokból épültek fel. Kétségtelen, akkor még ez igencsak furcsán hatott. Ma már ez egy hétköznapi történet.

– Teltházas koncerteket adtatok és jött a Honfoglalás című film, amit Koltay Gábor, a bátyád rendezett, és mellé tetted többek között a Kell még egy szó című dalt, mely óriási sláger lett.
– Sikerült egy olyan dalt megírni, amely rengeteg ember lelkét megérinti, azt hiszem. Megéreztem, mit jelent a Kormorán sok ember számára. Megdermedtem, micsoda felelősség az, ha ennyi emberhez eljut az üzeneted.

– Belétek kapaszkodnak?
– Így is lehet fogalmazni. Fontosak a kapaszkodók, mert az elmúlt időszakokban rengeteg dolgot elvettek tőlünk. Mi a szabadság határait feszegettük, és a közönség ezt megérezte. Megérezték, hogy nem azért megyünk fel a színpadra, hogy pénzt keressünk, hanem küldetéstudatunk van. Vannak drogfüggők, alkoholfüggők, én nemzetfüggő vagyok.

– Hogy viszonyulnak hozzátok például Erdélyben?
– A Napban születet lány című rockopera ősbemutatója Csíksomlyón volt. Előtte hónapokig rettegtem, mi lesz, ha nem lesznek vevők erre a zenére az ottaniak. Ezer emberrel beszéltem, amikor írtam a darabot, megpróbáltam körülbástyázni magamat, nehogy olyat csináljak, amire a székelyek nagyon érzékenyek. Kétszázezren jöttek ki a hegyoldalba, és a tizedik perc után a refréneket együtt énekelték velünk. Ott álltam a keverőpult mellett és potyogtak a könnyeim. Nem szégyelltem.

– Keresztény vagy?
– Bizonyos szempontból pogány is és keresztény is vagyok. Hiszek Istenben, ugyanakkor pogány vagyok abból a szempontból, hogy az ősiséget tisztelem és szeretem. Aki bírja ezt a kettősséget, jön velem.

– Tekintsünk előre!
– Nagyon boldog leszek, ha mondjuk tíz év múlva leülünk ugyanitt egy kávéra és megbeszéljük, megtettem, vagy nem tettem meg, amit kellett. Szeretném megtenni, amit a Jóisten rám mért, amit elvár tőlem az a sok-sok ember, akikkel találkozom a koncerteken. Mert a koncert egy nagymise. Van egy prédikátor, egy pap, aki celebrál, vannak a hívők, akik énekelnek és imádkoznak. Az hiszem, hogy a Kormorán koncertek ilyenek. Legyen az akár Győrben, Szegeden, Debrecenben vagy éppen Újpesten.

Á.T.


Négy évtized

A Kormorán együttest 1976-ban alapította Koltay Gergely, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fuvola tanszakán végzett. A zenekar a honi zenei életben elsőként ötvözte programszerűen a népzenei elemeket a nemzetközi rock muzsika stílusjegyeivel. A Kormorán az elmúlt négy évtizedben eljutott szinte minden európai országba, koncertezett a tengerentúlon, és több zenealbumot jelentetett meg külföldön.

Az együttes koncertprogramjain kívül egy sor albumot készített pop énekeseknek, blues és rock sztároknak, valamint színészeknek. Megannyi színpadi mű, opera, valamint filmzene bizonyítja a zenekar sokszínűségét, s alkotóerejét. Huszonöt éves jubileumi koncertjük alkalmával megkapták „A Magyar Szabadság” díjat, két esztendőre rá pedig Koltay Gergely munkásságáért átvehette a Magyar Köztársasági Aranykeresztet.







« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció