Jelmezbe zárt Fradi-szív

2015. április 27.
Leváltották a Fradi-sast. Megkerestük, hogy elmesélje történetét. Gyömrői „fészkében” még egy „szentélyt” is emelt annak a klubnak, amely vezetői most tőrt döftek zöld-fehér szívébe.

Bizonyára sokan értesültek az elmúlt hetekben a Ferencvárosi Torna Club háza táját belengő hangulatról. A feszültség elsődleges forrása a szurkolók által legtöbbet kritizált újítások, a szurkolói kártya és a vénaszkenneres beléptetőrendszer, amelyeket egyesek szerint csak a fanatikusok kiiktatására vezettek be, egyébként teljesen indokolatlanok és feleslegesek. Sokan az új stadionnal is nehezen azonosulnak. Hiába korszerűbb mint a régi, kiveszett belőle a meghittség, csak egy rideg-hideg komplexum – mondják a kritikusok. A szurkolói csoportok és a klub vezetése között tátongó szakadékot tovább mélyítette, mikor bemutatták a sokak által csak áprilisi tréfának vélt új kabalaállatot. A régi Fradi-sast méltatlan körülmények között cserélték az újra, amelyet tiltakozva fogadott a szurkolók jelentős része. Szerintük méltatlan a huszonnyolcszoros magyar bajnokhoz. Pedig a klubvezetés azt állítja, kérdőív segítségével kérte több tízezer fradista véleményét, mielőtt megformálták az új kabalát. Lapunk is az események nyomába eredt, mert a zöld sast régiónk lakója személyesítette meg.
A sas az 1920-as évek óta jelképe a zöld-fehér egyesületnek. A kabalaállat ugyan jóval később, a 90-es években állt a klub szolgálatába, de az azóta eltelt idő elég volt, hogy összeforrjon a Ferencvárossal. A sast 2007-ig egy bizonyos Johnny bácsi, polgári nevén Szerver János és csapata üzemeltette. Tőle vette át a szerepet a gyömrői Nagy Imre, akit a jelmezzel együtt sokak felháborodására április másodikán, vitatott körülmények között elküldtek a Groupama Arénából.


A Fradi-sas egyelőre Nagy Imre nappalijában pihen
Nagy Imre 1982-óta szurkol a zöld-fehér egyesületnek. A Fradi volt számára a minden – meséli. Hétfőnként már a hétvégét várta, hogy újra lássa imádott csapatát kifutni a gyepre. Szeretett egyesületét akkor sem hagyta el, mikor visszasorolták a másodosztályba. Talán ezt a hűséget jutalmazta az élet, mikor Imre Jászberény felé autózott a Fradi másodosztályú vendégszereplésére és levillogta őt egy ismeretlne férfi az útról. Johnny bácsi volt az, a Fradisassal a csomagtartójában ő is a Jászberény elleni mérkőzésre igyekezett. A szélvédőre akasztott Fradi-sálat látva állította félre a szurkolót. Végül egy autóval mentek tovább, az úton pedig megbeszélték, hogy aznap Imre bújik majd a sasjelmezbe, hogy szórakoztassa a közönséget, ugyanis Johnny bácsi embere lemondta az aznapi munkát. Imre hirtelen megszólalni sem tudott, hiszen fiatalabb korában arra vágyott, hogy legalább egyszer a sas közelébe férkőzhessen. Efféle találkozásra viszont a legmerészebb álmában sem gondolt. 
A felkérést végül teljesítette, hazafelé pedig már arról beszélgettek, hogy a megkopott jelmezt hogyan cseréljék újra. Szponzor híján Imre magára vállalta, megcsináltatja az új jelmezt. Cserébe Johnny bácsi bevette őt a „buliba”, így lett szurkolóból sastárstulajdonos. Az új kabalát – akkor már Imrével a maszk mögött – a BKV elleni mérkőzésen Lipcsei Péter mutatta be a szurkolóknak. Johnny bácsi pedig lassan a háttérbe vonult. Látta, hogy a zöld-fehér sas jó kezekbe került. 
Imre a számtalan pozitív élmény mellett a klub árnyoldalát is megismerte az évek alatt. Előfordult, hogy a tűző napon izzadt a jelmezben, de még egy pohár vízzel sem kínálták. Sokszor érezte úgy, hogy csak megtűrt személy a stadionban. Pedig becsülettel csinálta amit elvállalt, pénzt sem kért a szolgálataiért. Egy szendviccsel vagy egy tál étellel beérte, ha megkínálták. Egyszer előfordult, hogy elfogadta a felajánlott honoráriumot – húszezer forintot –, de azt a jelmez tisztítására fordította. A klub meccsenként három karszalaggal járult hozzá a sas működéséhez, így legalább a belépőért nem kellett fizetni. Idegenbeli mérkőzéseken azonban sokszor a zsebébe kellett nyúlnia, ha be akart jutni a stadionba. Senki sem jelentkezett, hogy fizeti a jegyet helyette. 
Az őt ért vádak, amelyekkel a leváltását indokolták – elmondása szerint – mondvacsináltak. Nem haknizott pénzért, nem járt sem legény sem lánybúcsúkra a jelmezben. VIP-belépőket sem kapott soha. Egyszer járt a különös elbánásban részesített szurkolók részére fenntartott szektorban, akkor is
csak üdítőért ment, de kizavarták, mondván, ott neki semmi keresnivalója. Az indokokat a ferencvárosi sajtóosztály fogalmazta meg, miszerint a szurkolók modernebb, barátságosabb és szerethetőbb kabalaállatot akarnak látni a stadionban. A végeredményt azóta ismerjük. Csak éppen nem értjük... 
Varga Norbert


« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció