Ilyen volt a világ és mi

2011. augusztus 2.
„– Halló, szerkesztőség? A Kistói út közelében lakom. A parkban, ahová játszani járnak a gyerekek, egész nyáron ott hevert egy döglött ló. Aztán már csak a csontváza.” – írta a Pest Megyei Újság egy 1981-es száma.

A Pest Megyei Hírlap és helyi mutációi, így Monor és Vidéke a kilencvenes évek elejéig létezett. Később több próbálkozás is volt a megyei napilap feltámasztására, de mindegyik kudarcba fulladt, ma Pest megye (és Budapest) az egyetlen, amelynek nincs saját napilapja. A megyei újság korábbi számai azonban fellelhetők, így hát – kis nyári lazaságot megengedve a Monori Strázsának – szemezgettünk a húsz-harminc éve megjelent írásokból. Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy nincs elavultabb a tegnapi újságnál, ilyen időtávlat pedig még nem igazán történelem. De ha olvassuk, azért mégiscsak rácsodálkozunk, hogy néha milyen mások, néha pedig mennyire ugyanolyanok vagyunk, mint három évtizede.

Nyári szünet

„A Monor és Vidéke keddi számában arról írtunk, hogy a nyári szabadságok miatt sok élelmiszerüzlet bezár, nagy területek maradnak ellátatlanul, a vásárlók ide-oda vándorolnak, hogy nyitva tartó boltot találjanak. A Cegléd és Környéke Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat munkatársa elmondta: munkaerőhiánnyal küzdenek, olyannyira, hogy ha egy-egy üzletből szabadságra mennek a dolgozók – a kereskedők közül sokan kisgyermekes anyák, márpedig ha a bölcsődék, óvodák, iskolák nyári szünetet tartanak, nekik is otthon kell maradniuk – nem tudnak helyettük mást állítani. A nyugdíjasok pedig nemigen vállalnak helyettesítést, bár minden alkalommal megkeresik és felkérik őket erre. Megterheléssel, nagy fáradsággal jár a hetekig tartó helyettesítés, erre már nem vállalkoznak.”

Süket maga?

„Megérkezett a Forrás áruház élelmiszerosztályára szombaton a kenyér, egyféle, kétkilós, válogatási lehetőség nem volt. Egy vásárló átszólt a pulton, kért egy kilót, s miközben az eladó felvágta a kenyeret, így folytatta:
            – Hé, süket maga? Mert ha süket, menjen el a fülészetre és mosassa ki a fülét! Nem hallotta, hogy frisset kértem?
            Az eladó nyelt egyet, majd még egyet, nehogy ő is olyat szóljon… De hát tegnap is kibírta válasz nélkül, amikor egy másik vásárló így üdvözölte az eladókat:
            – Na mi van, bányarémek?!”

Az egyetlen

„Éjszaka van. Az ügyeletes orvos elteszi a fecskendőt, becsukja a táskáját, és azt mondja:
            – Remélem, most már nem lesz semmi baj. Ha mégis, egy óra múlva feltétlenül értesítsenek, telefonáljanak az ügyeletre.
            A telefonról éjszaka minden monorinak, akinek szüksége lenne rá, az jut eszébe: hol van a lakásához legközelebbi készülék? A válasz egyetlen szó: messze. Monor nagyközségben ugyanis egyetlen nyilvános telefonfülke található, a vasúton túl, a telepi kisposta előtt. Sehol másutt.”

Mozi minden városban

„Még a vakáció megkezdése előtt mozibérletet vásárolhattak a monori iskolások a jegyeladással megbízott tanároktól. Kalandfilmeket és mesefilmeket vetítenek délutánonként a filmszínházban. Élnek is a lehetőséggel a gyerekek, kicsiket és nagyokat egyaránt szép számban vonzanak a vetítések.”

Veszélyes a fagyi

 „Imbolyog három kapatos férfi a főtéri Fészek vendéglő felé: nagy, kicsi, legkisebb. Pálinkafelhő szálldos körülöttük. A Hangulat presszóból fagyis tölcsérekkel kifelé tartó gyerekek láttán a legalacsonyabb férfi megszólal:
            – Nem veszünk inkább mi is fagylaltot?
A nagy döbbenten néz rá:
            – Meg vagy te zavarodva? Tudod, hányan megdöglöttek már attól?!”

A döglött ló

„– Halló, szerkesztőség? A Kistói út közelében lakom. A parkban, ahová játszani járnak a gyerekek, egész nyáron ott hevert egy döglött ló. Aztán már csak a csontváza.
            – Igaz, ezt már más is panaszolta.
            – Azt is elmondták, hogy néhány környékbeli ott veri agyon a kutyáját? A saját szememmel láttam, hogy egy illető kikötötte a házőrzőjét egy láncra, és addig ütötte, amíg lélek volt benne.
            – Szólt neki?
            – Az ember nem szívesen avatkozik bele ilyesmibe…”

Mikor megy Pestre?

 „A monori vasútállomás főnöke, Ellenpacher Lajos volt a fültanúja a következő párbeszédnek utas és vasúti pénztáros között. Azóta sem tudja elfelejteni.
            – Mondja, mikor megy Pestre?
            – Én? Én nem megyek Pestre.
            – Nem maga, hanem a vonat!
            – Ja, az öt perc múlva.
            – És a következő?
            – Az is öt perc múlva.
            – És utána?
            – Megint öt perc múlva.
            – De hát nem tehervonatra gondoltam! Személyvonat mikor megy?
            – Öt perc múlva.
            – És mindenütt megáll?
            – Miért, maga mindenütt le akar szállni?”

Kikötözött gyerek

 „– Halló, szerkesztőség! Van most egy kis idejük?
            – Igen. Miről van szó?
            – Valaki menjen már el a gyermekruházati bolt elé, nézze meg, kikötöttek a kerékpártartó korláthoz egy gyereket!
            Rohanás. A vaskorláthoz támasztva női kerékpár, csomagtartóján aprócska kislány. Derekán öv-féle, áthurkolva a korláton. Ha a gyerek mozgolódásától a bicikli eldől, a kicsi ott marad lógva, ég és föld között. Jön az anyja, dúltan visszakérdez: na és, mi köze hozzá?!”

Narancs van?

„Bement a vásárló a minap a Jászai Mari téri ABC-be, ahol néhány narancsot látott egy rekeszben. Az eladóhoz fordult a kérdéssel: van ebből több is?
            – Fogalmam sincs – hangzott a válasz.
            – Akkor ki tudja? – így a vevő.
            – A boltvezető.
            – És ki a boltvezető?
            – Az Erzsike.
            – És ő hol van?
            – A raktárban.
            – Keressem meg?
            – Keresse.
            A raktárban szállítómunkások álldogáltak, ők igazították útba a vásárlót:
            – Az Erzsike ott van bent valamelyik ajtó mögött.
            A szállítók egyike olyan készségesnek bizonyult, hogy még be is kurjantott Erzsike feltételezett tartózkodási helyére:
            – Van narancs?
            – Van! – jött a válasz.
            – De nem nekem kell, vevőnek lesz!
            – Vevőnek nincs! – kurjantott vissza a boltvezető. Így sommásan, a vevő füle hallatára, tudomásra hozva: a fontossági sorrendben az utolsó helyen szerepel.”

Sanyi munkahelye

„Két asszony üdvözli egymást a főtéren.
            – De rég láttalak! Hogy vagy mostanában?
            – Hát, nem valami jól. Megszűnt a Sanyi munkahelye. Hónapok óta nem dolgozik. Az én fizetésemből tengődünk.
            – Miért nem keres valami munkát?
            – Nem akar. Azt mondja, jó neki otthon. Legalább jól kipiheni magát. Én meg dolgozhatok helyette is, szakadásig.
            – És te miért nem vágod pofán, hogy kiessen neki a szeme?!”
Koblencz Zsuzsa
Címkék: Monor és vidéke

« vissza

Hozzászólások (0 db)

Új hozzászólás
Új hozzászólás írásához kérjük lépjen be, vagy regisztráljon!


Jelszóemlékeztető
Regisztráció