Munkatársaim közül többen mondták, azt próbálja elérni náluk, hogy ne álljanak szóba velem. Ha megtudná, hogy néhányan közülük a barátaim is, és rendszeresen összejárunk, biztosan bajuk lenne belőle. Szakképzettséggel nem rendelkező kolléga lett az utódom (aki egyébként most jár levelezőn egyetemre), így olyan munkakört tölt be, amihez még nincs meg a képesítése. Már többször próbáltam beszélni a főnökömmel, de csak mellébeszélt. Kérdésem, hogy mit tehetnék ez ellen? Becsületsértés, rágalmazás vagy hitelrontás mindez? Milyen jogi lépéseket tehetnék?

A Büntető Törvénykönyv a rágalmazás és a becsületsértés tényállását az alábbiak szerint szabályozza: Rágalmazás miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást: aljas indokból vagy célból, továbbá nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el. A rágalmazó az emberi becsületet támadja, mely egyrészt az egyén társadalmi megbecsülését, másrészt az emberi méltóságot foglalja magában. A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett egyéni értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. A rágalmazás elkövetési magatartása tehát a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, ilyen tény híresztelése, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Mindezen túl az elkövetési módnak is jelentősége van, ugyanis a fenti magatartásokat más – nem a sértett, hanem harmadik személy – előtt kell kifejteni. A rágalmazás vétsége csak akkor valósul meg, ha az elkövető a becsület csorbítására alkalmas tényt más előtt állítja, híreszteli, illetve a becsület csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezését más előtt használja. A más személy tehát kívülálló harmadik személy, aki nem lehet azonos a sértettel. Az ilyen elkövetési mód megvalósulhat a sértett jelenlétében és távollétében egyaránt.

    Aki a rágalmazás esetén kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, avagy nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el. A becsületsértés körébe vonható a tettleges bántalmazás körén kívül eső minden olyan gesztus, illetve sértő mozdulat, amely az elkövetőnek a sértett irányában tanúsított megvető, lealacsonyító értékítéletet fejezi ki. A becsületsértésnél az elkövetési magatartások esetén az elkövetési módnak is jelentősége van, ugyanis a becsületsértő kifejezés használatának és az egyéb ilyen cselekménynek a sértett munkakörével, közmegbízatásával vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben kell történnie.

   Az ön által leírtak elvileg megvalósíthatják a becsületsértés tényállását. A becsületsértő ellen büntető eljárást indíthat, és a rendőrségnél tehet feljelentést, ahol jegyzőkönyvbe foglalják, és ha alaposnak találják, megindítják az eljárást. A magánvéleményem szerint ez a helyzetén nem változtat, sőt ronthat is. Egy büntetőeljárás csak még több ellenségeskedést szül, megosztja majd a munkahelyi közösséget. Mivel mindenki félti az állását, nem fognak ön mellett tanúskodni, hanem a vezetőt fogják védeni, így nem tudja majd bizonyítni a becsületsértés megvalósulását. A helyzetnek jó megoldása nemigen van, jogilag nem lehet senkit se rávenni a tisztességes viselkedésre. Ha perel, esetleg az állását is elveszítheti, indokot mindig lehet találni a felmentésre. Talán akik ismerik, tudják, hogy a rágalmak nem igazak.

   Munkajogilag sincs mód fellépésre (legalábbis nem érdemes) a főnöke magatartásával szemben, mivel a munkakörök és feladatok kiosztásába sem lehet beleszólni, mert az a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, még akkor is, ha olyan kapja a feladatot, akinek nincsen rá képesítése. Gyakran előfordul problémaként (pl. létszámleépítésnél), hogy a szakképzettet elküldik, a képzetlen viszont marad. Ekkor sem lehet a munkáltatót arra utasítani, hogy a képzetlent, a kevésbé tapasztaltat küldje el, a bíróság is azt mondja, hogy ez munkáltatói mérlegelési jogkör és a bíróság ebbe nem avatkozhat be, ez az eljárás nem jogellenes. Egy vezető sok mindent megtehet, az alá-fölérendeltségi viszony miatt a munkavállaló vagy eltűri, vagy beadja a lemondását, vagy vár, hogy hátha más lesz a vezetője a megbízatás lejárta után. Munkajogilag nem igen tehet semmit, büntetőeljárást tud csak kezdeményezni, bizonyítani viszont önnek kell. Ha elindítja az eljárást, jól teszi, ha előtte körbeérdeklődik a kollégáknál, ki tanúskodik majd ön mellett.

Dr. Kéri András
ügyvéd