Azok a sikerek, melyeket nem lát senki, mintha meg se történnének, mégis annak, aki elérte, annak akkor – és abban a pillanatban – maga a világ.

Esti akadályfutás

Elmúlt már karácsony, de még nem érkezett el az év vége, mikor az Ady utca egyik lakója este fél hét felé kiment az udvarra tenni-venni. Sötét volt, hideg és hó mindenütt, de viszonylag csendes a környék, ezért rögtön feltűnt, hogy a szomszéd házban, ahol aznap nem tartózkodott senki, valaki zörög az udvaron. A helyi lakos átnézett a szomszédba, ahol meglátta szorgalmas honfitársunkat, aki az udvaron pakolta össze azokat a holmikat, melyeket vinni akart. A szomszéd aggódóan, de némi feltörekvő méreggel megkérdezte a pakolóst, hogy ugyan mit csinál. A pakolós némi tartózkodással, de egészséges lélekjelenléttel közölte, hogy eltévedt. Nos, mivel Monor nem az orosz tajga és nem a dél-amerikai esőerdő, ezért a szomszéd fenntartással élt és rögvest szólt a házszomszédjának, akivel megpróbálták megfogni az eltévedt pakolóst. Látván, hogy az eltévedős mese nem jött be, a tolvaj rögvest futásnak eredt az udvaron, a két lakó viszont igyekezett az utcáról a nyomában maradni. A szomszédok által mondottakat nem írom le, mert az új médiatörvény bezúzná az újság valamennyi példányát, ám mindenki, aki nem apácazárdában töltötte az elmúlt éveket, ízlés szerint elképzelheti a fagyos estében röpködő szavakat. A pakolósan eltévedt hazánkfia viszont a kerítéseken kezdett röpködni szerény, de adrenalin által feljavított tehetsége szerint. Átugrotta az első kerítést, így egy elhanyagolt kertbe jutott, ahol gyorsan leküzdötte az akadályokat. A következő kerítést lendületből átugrotta, ahol az első kellemetlen meglepetés várta, ugyanis a kerítésen belül egy másik kerítés is volt, melyen szebb időkben az uborka futkározott lelkesen. A fickó úgy fennakadt, mint légy a pókhálón, a levegő nagy szusszanással távozott meggyötört tüdejéből és néhány pillanatig úgy lógott a madzagokon, mintha a Gyűrűk urában szereplő banyapók kapta volna el. Ekkor – rémületére – egy hatalmas fekete árny száguldott feléje, a ház labradora. A kutyafajtáról tudni kell, hogy alapvetően játékos és kedves jószág, talán ez az egy volt a kivétel, ő hangos, őrjöngő és mély ugatással jelezte, hogy jelenleg ő a főnök, és felettébb szereti az emberhúst. Nos, a tolvajjelölt a kétségbeeséstől új lendületet véve gondolkodás nélkül szakította le magát a hálóról és vetette bele magát a sűrű tujasorba, majd ismét egy kerítés következett, és egy gondozott kert, melyen átszáguldva a következő telekre jutott. Itt viszont egy hatalmas bernáthegyi próbálta meg leszedni a nadrágját, ezért szárnyra kapva suhant át a további kerteken. A két szomszéd ugyan javasolta, hogy álljon meg, és beszélgessenek, ő mégis eltűnt a karácsonyi világítások villogó fényében. Nem tudjuk meg tehát soha, hogy ki lehetett az esti kertek kósza lelke, de hogy a lábát a környékre se teszi be többé, ezt joggal feltételezhetjük.

Ámokfutás delíriumban

Az ámokfutást ugyan mi a német nyelvből vettük át, ám valójában a malájok nevezték így azokat, akik veszélyes, kártékony és törvényellenes tevékenységüket megállíthatatlanul folytatták. Nos, a helyi zsaruk decemberben találkoztak egy ilyen fiatalemberrel, akire szépen illik az ámokfutó megjelölés. A fővárosban kezdte áldatlan tevékenységét, ahol kábítószertől betépve brutálisan kirabolt egy nőt, majd holmijait, iratait magához véve hazautazott. Monorra. Itt kisétált a Földváry tanyára, ahol – még mindig pörögve – úgy gondolta, hogy autóval megy tovább. Megpróbált elkötni egy kocsit, de a tulajdonos észrevette, ekkor dulakodni kezdtek, ennek során a tulajdonos megsérült. A fiatalember vágtatott tovább az őrült éjszakán, és nemsokára már a vasútállomáson jelent meg, ahol ismét egy kocsit akart ellopni, ám ekkor már a rendőrök is megérkeztek. A kék csapat tagjai kissé morcosan szedték ki az autóból, amellyel már majdnem el tudott hajtani. Mivel még nála voltak a kirabolt nő iratai, ezért sok tagadnivaló nem volt, a három bűncselekményt rövidesen a bíróság fogja górcső alá venni. Az erkölcs, a társadalmi norma tehát átélhette a katarzist, a bűnös elnyeri büntetését, de szociológiai és lélektani szempontból érdemes lenne tovább vizsgálni az ügyet. Hogy jutott el idáig a fiatalember, és hol van az a határ, melyet elér a társadalom, hol lesz az a pont, amikor az önvédelem gátat vesztett lázadássá fajul? Vajon az emberekben feltámad-e a düh egyszer és elvesztik-e a jogi útvesztőkbe vetett bizalmat? Kérdések, melyekre csak az idő ad választ, de remélhetőleg nem következik be, hiszen az erőszak erőszakot szül. A békéhez viszont az kell, hogy nőjön az emberek biztonságérzete, a bűnösök pedig mind elnyerjék méltó és szigorú büntetésüket. Demagógia ez? Lehet, de a demagógia mögött sokszor ott az igazság.

Kitörő betörő

Lehet, hogy furcsa a cím, de néhány sorral lejjebb igazolódik majd valóságtartalma. Van városunkban egy üzem, melynek természetesen alkalmazottai vannak, mint bármely más üzemnek. Különféle tészták készülnek ott, zajlanak a mindennapok, van bevétel, van adózott jövedelem, hiszen az adó teszi lehetővé, hogy azok, akik nem adóznak, mégis fenn tudják tartani magukat. Vannak gépek, mert ezek teszik lehetővé a hatékony munkát, és vannak járművek, mivel az árut el kell szállítani oda, ahol nincs tészta, mert ez a piacgazdaság lényege. Örök körforgás, melynek fontos tartozéka egy Citroen gépkocsi. A cég akkor került a rendőrség látókörébe, mikor a jelzett autó eltűnik a telephelyről. Nem bonyolítom a történetet, lényeg, hogy a nyomozás rövidesen eredményre vezetett, a kocsi megkerült a Dunántúlon és az is kiderült, hogy az egyik alkalmazott volt a tolvaj. Később bevallotta, hogy átmászott a kerítésen, de rájött, hogy a kocsit macerás lenne ugyanezzel a módszerrel elvinni, ezért lefeszítette a nagykapuról a belső lakatot és így jutott ki a való világba. Ő tehát az a betörő, aki kitört, tehát a cím így nyer igazolást.

Tavalyi eredmények

Természetesen a monori rendőrök ebben az évben is töretlen erővel próbálják nyomon követni a változásokat és a feltörekvő bűnözést, de híreink még az elmúlt esztendőhöz kapcsolódnak. Számos felderítés szerepel majd az év eleji statisztikákban, köztük az a hét pincefeltörés is, amelynek elkövetőit és orgazdáit lefülelték a nyomozók. A Strázsahegy mindig kedvelt helye a fosztogatóknak, de szerencsére jó részük lakat alá is kerül. Persze ez nem tart vissza senkit attól, hogy újra és újra pincéket törjön fel, ezért érdemes biztonsági berendezéseket felszerelni.

A másik sorozat egy helyi fiatalhoz köthető, aki már dobált meg nyolcvan éves nénit kővel, bizonyítva bátorságát és rátermettségét. Lopott bronzot, rezet, betört, rabolt, pedig halálos betegsége arra inthetné, hogy jobban gazdálkodjon az idejével. Jelenleg három zöldséges üzlet feltörése, egy telefonos bolt és egy kocsma kifosztása terheli koromfekete lelkét. Jellemző, hogy balhéinak javarészét felderítik, tehát elmondhatjuk, hogy amilyen szorgalmas, olyan tehetségtelen is ebben a műfajban.

Gondolatok a kameráról

A Gemini Televízió adásaiból és a Strázsa újság oldalairól már tájékozódhattak arról, hogy városunkban összesen harmincnégy kamera fogja életünket figyelni, és ebből tizenhat már szolgálatba is állt. Kiváló képet biztosítanak akár ezer méterről is, tehát jobb ügyelni arra, hogy mikor és hogyan viselkedünk az utcán, mert rendőrségre beérkező képeket folyamatosan figyeli egy zsaru. Ne adjunk hát neki okot a vigyorgásra vagy a jegyzetelésre. Hogy az ötlet jó volt és bevált, igazolja az is, hogy a helyi bűnözők panaszkodnak és kezdenek kiszorulni azokra a területekre, ahol nincsenek még vizuális eszközök telepítve. Számukra rossz hír, hogy a többi kamerát is hamarosan felszerelik, tehát még nehezebbé válik a dolguk.

A kamerák már segítséget is nyújtottak a felderítésben, hiszen egy rablásnál a rendszer segítségével azonosították az elkövetőket. A kamerarendszernek vannak ellenzői, és természetesen vannak olyanok is, akik attól tartanak, hogy arra fogják használni, hogy szabálysértéseket rögzítsenek és bírságoljanak. Erre egyébként már akadnak jelek, tehát a félelem igazolódni látszik, de hazánkban annyi minden érdekes dolog történik, hogy ez az apróság csak csepp a tengerben.

Végül egy érdekesség: 2010 utolsó és 2011 első bűncselekménye lopás volt. Tavaly szilveszterkor egy ház udvaráról loptak el fém holmikat és szerszámokat, január elsején pedig egy autót loptak el egy ház elől, ahol ünnepelték az újévet. Nos, remélem, mindenkinek tartalmas, sikeres és eredményes lesz 2011, kivéve azokat, akik másnak kárt, bánatot, sérelmet akarnak okozni, legyenek akár politikusok, akár bűnözők, bár igaz, hogy néha ez a két kategória összemosódik.