Zsebteológusnak nevezve magát nem ijed meg, ha – fordítás hiányában – eredetiben kell olvasnia az egyházatyák és a protestáns hitvitázók forrásértékű szövegeit. Az országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen – a fővárosi Babits Mihály Gimnázium diákjaként – első helyezést ért el magyar nyelvből, a mai magyar nyelv statisztikai elemzésével. Mindezt hallva kezdett egyre jobban érdekelni, hogy ki ez a manapság tipikusnak egyáltalán nem nevezhető ember. 2009 februárjától a monori József Attila Gimnázium matematika-fizika szakos tanára: Németh Ferenc.

– Hogyan tudta rászánni magát erre az elképesztő fizikai teljesítményre, ami egy országúti kerékpáros versenyzőnek is dicséretére válhatna?

– 2002 óta folyamatosan hajtottam végre országrészenként hosszabb hazai körtúrákat, 2007-től pedig külföldieket is. A legutóbbi utam előtti évben már hétezer kilométer volt az aluvázas trekkingemben. Az Újpest és Monor közötti napi próbatétel pedig arra is jó volt, hogy kipróbálhassam felújított gépem teherbíróságát.

– Egy nagy külföldi út várható élménygazdagsága kellő inspirációt adhat a nehézségek leküzdéséhez. Egy naponkénti oda-vissza tekerés fárasztó monotóniájára viszont hogyan, miért vette rá magát? Ráadásul hogy tudott közben – teljes munkaidőben – tanítani is?

– 2009 májusában – egy lazább érettségi időszakban – próbáltam meg először így bejárni. Rájöttem, hogy fog ez menni naponta is, és még izomlázam sem volt. Belejátszott ebbe az is, hogy télen 122 kilógrammra ment fel a testsúlyom. Nem akarok cukorbeteg vagy magas vérnyomású lenni, ami előfordult a családban. Öt óra előtt tíz perccel indulok, a régi négyes úton, fél nyolcra a gimnáziumban vagyok. Ott le tudok zuhanyozni, és át tudok öltözni. Visszafelé – a nagy autóforgalom miatt – a Ferihegyi–Gyömrői úton három óra alatt érek haza. Így sikerült leadnom tizenhat kilót. A lengyel úttal pedig újabb tizet, így szeptemberben az ideálisnak érzett kilencvenhat kilóval kezdhettem a tanévet. Tizenkét éve voltam ennyi, azóta soha. Továbbra is biciklivel járok munkába, mert éhezni, vagy növényi kosztra átszokni nem vagyok képes.

– Az időjárási viszontagságok nem befolyásolják elhatározását?

–  2009 szeptember–októberében végig így jártam. 2010 márciusától decemberig szintén csak a rendkívüli időjárási napokat hagytam ki, vagy ha máshova is kellett utaznom, vagy sokáig volt dolgom az iskolában. A hőmérséklet, a szél, az eső és egyéb átlagos tényezők nem térítenek el szándékomtól. Volt olyan, hogy vonattal kellett jönnöm, és nagyon bosszantott annak késése, mivel kerékpárral ez nem fordulhatott volna elő…

– Defekt nem hiúsította meg munkába érkezését?

– Országjárásom, vagy külföldi utam során is csak egy-két alkalommal ért defekt, de tíz perc alatt ki tudom cserélni a gumit. Újabban szénszálas defektvédő csíkkal járok, ami az apróbb szúrásokat kivédi.

– 2009 nyarán már tett egy másfél hónapos, 3300 kilométereses túrát Lengyelországban, a Debrecen–Krakkó–Varsó útvonalon. Melyek voltak a legmaradandóbb élményei?

– El akartam jutni a tengerig, és látni akartam a grünwaldi csata 600. évfordulójára rendezett emlékünnepséget. Láttam Varsóban a 18. századi királyi palotát, a majdaneki haláltábort, a grünwaldi különleges hadijáték főpróbáját. A Mazuri-tavak vidékén (és másutt) több hitleri bunkeregyüttest, hajóátemelőt egy csatornán, Kopernikusz székesegyházát, látványos orosz és porosz erődöket, vénséges tölgyfákat, Malborg pompás keresztes lovagvárát. Gdanskban a tengerészeti emlékeket, Helben a fókákat, Łeba hatalmas vándorló homokdűnéjét. Megindító német templomromokat a lubusi vajdaságban, ódon kastélyokat Sziléziában, de még hosszan lehetne sorolni…

– Nem lett volna egyszerűbb vasúttal, busszal vagy személygépkocsival utazni?

– Biciklivel kényelmesebb, olcsóbb, környezetbarátabb, gyorsabb, önbizalmat és örömöt ad. Magam megyek szinte bárhová, és a fáradság nélküli száguldás élménye sem marad el soha. A kerékpár emellett – mint már említettem – edzésben tart, s ez az én alkatomhoz képest nem utolsó szempont. A Benedek István-féle skálán „igazi turistának” minősítem magam. Amíg bírom, nemes küzdelemben, magát egészen bevető búvárként akarom kicsikarni a természettől annak kincseit, tűrve esőt-havat, csúszkálva és izzadva, kulacsból tusolva, ég alatt, sátorban hálva. Csomagos turistaként egy kihaló „faj” utolsó egyedének érzem magam. Csak ruhamosásra és a fényképező feltöltésére térek be kempingbe. Azért túrázom, mert hiszem, hogy ezáltal épülök és erősödöm a tájra, hazára való szerető rálátásban.

– Különleges élményei, sokoldalúsága iránt biztosan érdeklődnek tanítványai is.

– A jobbak igen. A gimnázium Tudományos Diákkörében harmadszor, legutóbb lengyel utamról tartottam előadást. A fizika fakultációsoknak pedig – saját kísérleteimről – kétszer is A kerékpár menetstabilitása a pörgettyűelv fényében, illetve Az eldőlő rúd tövében ébredő súrlódási és kényszererők címmel.

– Az említetteken kívül mivel foglalkozik szívesen szabadidejében? Mi foglalkoztatja leginkább mostanában?

– Sok érdekes olvasnivalót is hoztam Lengyelországból. Szeretem a könyveket. Különösen a régieket. Aki rászánja a szükséges időt és erőt, kincseket találhat bennük. Bölcsességük felcsendül széthullott világunkban. Az igazságot emberi tekintélyhez nem kötöm. A református tanításokkal kilencven százalékban egyetértek, de kicsit baptista, kicsit ókatolikus is vagyok. Négy féléven keresztül beszöktem a Bölcsészettudományi Kar újszövetségi görög szövegolvasás kurzusára, hogy eredetiben – közvetítők nélkül – tanulmányozhassam azt az óriási görög-latin szövegkincset, ami már ott van a világhálón, de még tizede sincs angolra fordítva. A régiek még elhitték, hogy világuk érthető, szép és jóindulatú. Kódexet másoló szerzetes robotjával azon dolgozom, hogy szkennerrel beolvassam, kijavítsam és hálózatra alkalmazzam a 19. századi magyar természettudományi szakirodalom minél nagyobb részét. A Magyar Elektronikus Könyvtárnak – térítés nélkül – felajánlottam munkám eredményét átnézésre és elhelyezésre. Elfogadták, így erőfeszítésem talán nem hiábavaló.

– Utazásai élményeit nem hasznosítja szélesebb körben?

– Most először fel kell dolgoznom az ötödfélezer kilométeren készített ugyanennyi fényképet, majd’ kétórányi nyers videofelvételt, és az ötven lapra sűrűn lekörmölt esti feljegyzéseket. Tapasztalataimat rendszeresen és módszeresen közzéteszem az interneten, saját túrahonlapomon. Valaha az emberek közösségekbe verődtek, és a jelenkor hernyószerű, fogyasztást ajnározó életideáljával szemben kultúremberként járták és védték a természetet. Latra teszem kincses vidékeinket, a sok látni és megismerni való színfoltot. Nem az oktató, hanem a felfedezőtárs szerepében.

– Mi a legközelebbi túracélja?

– Csehországba készülök a nyáron.

– Meg tudja fogalmazni életfilozófiáját?

– Jelmondatom hősiesen szembemegy a jelenkorral: „A lényeges dolgokban egység, a kétségekben szabadság, és mindenben szeretet.” Ezt egy elfelejtett protestáns teológus írta le először. Mind pedagógusi, mind zsebteológusi minőségemben ez a szakmai kódexem. Nem állítom, hogy mindezt már el is sajátítottam volna. Különösen az elsőt kell még sokat gyakorolnom, mert a lényeges dolgoknak a mibenlétük, sőt a puszta meglétük is kétségessé vált.