Egy kihaló „faj” utolsó egyede?
2011. február 4.
Hihetetlennek tűnt, amikor kiderült,
hogy naponta kerékpárral jár Újpestről monori munkahelyére.
Legutóbbi nyári lengyel útján – 4490 km-t megtéve – 52 napot
töltött a nyeregben. Az angol mellett a középfokú orosz
nyelvvizsga után kicsit megtanult szlovákul, jól beszél
lengyelül, fordít latinból illetve ógörögből.
Zsebteológusnak nevezve magát nem
ijed meg, ha – fordítás hiányában – eredetiben kell olvasnia
az egyházatyák és a protestáns hitvitázók forrásértékű
szövegeit. Az országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen – a
fővárosi Babits Mihály Gimnázium diákjaként – első helyezést
ért el magyar nyelvből, a mai magyar nyelv statisztikai
elemzésével. Mindezt hallva kezdett egyre jobban érdekelni, hogy
ki ez a manapság tipikusnak egyáltalán nem nevezhető ember. 2009
februárjától a monori József Attila Gimnázium matematika-fizika
szakos tanára: Németh Ferenc.
– Hogyan tudta rászánni magát
erre az elképesztő fizikai teljesítményre, ami egy országúti
kerékpáros versenyzőnek is dicséretére válhatna?
– 2002 óta folyamatosan hajtottam
végre országrészenként hosszabb hazai körtúrákat, 2007-től
pedig külföldieket is. A legutóbbi utam előtti évben már
hétezer kilométer volt az aluvázas trekkingemben. Az Újpest és
Monor közötti napi próbatétel pedig arra is jó volt, hogy
kipróbálhassam felújított gépem teherbíróságát.
– Egy nagy külföldi út várható
élménygazdagsága kellő inspirációt adhat a nehézségek
leküzdéséhez. Egy naponkénti oda-vissza tekerés fárasztó
monotóniájára viszont hogyan, miért vette rá magát? Ráadásul
hogy tudott közben – teljes munkaidőben – tanítani is?
– 2009 májusában – egy lazább
érettségi időszakban – próbáltam meg először így bejárni.
Rájöttem, hogy fog ez menni naponta is, és még izomlázam sem
volt. Belejátszott ebbe az is, hogy télen 122 kilógrammra ment fel
a testsúlyom. Nem akarok cukorbeteg vagy magas vérnyomású lenni,
ami előfordult a családban. Öt óra előtt tíz perccel indulok, a
régi négyes úton, fél nyolcra a gimnáziumban vagyok. Ott le
tudok zuhanyozni, és át tudok öltözni. Visszafelé – a nagy
autóforgalom miatt – a Ferihegyi–Gyömrői úton három óra
alatt érek haza. Így sikerült leadnom tizenhat kilót. A lengyel
úttal pedig újabb tizet, így szeptemberben az ideálisnak érzett
kilencvenhat kilóval kezdhettem a tanévet. Tizenkét éve voltam
ennyi, azóta soha. Továbbra is biciklivel járok munkába, mert
éhezni, vagy növényi kosztra átszokni nem vagyok képes.
– Az időjárási viszontagságok
nem befolyásolják elhatározását?
– 2009 szeptember–októberében
végig így jártam. 2010 márciusától decemberig szintén csak a
rendkívüli időjárási napokat hagytam ki, vagy ha máshova is
kellett utaznom, vagy sokáig volt dolgom az iskolában. A
hőmérséklet, a szél, az eső és egyéb átlagos tényezők nem
térítenek el szándékomtól. Volt olyan, hogy vonattal kellett
jönnöm, és nagyon bosszantott annak késése, mivel kerékpárral
ez nem fordulhatott volna elő…
– Defekt nem hiúsította meg
munkába érkezését?
– Országjárásom, vagy külföldi
utam során is csak egy-két alkalommal ért defekt, de tíz perc
alatt ki tudom cserélni a gumit. Újabban szénszálas defektvédő
csíkkal járok, ami az apróbb szúrásokat kivédi.
– 2009 nyarán már tett egy másfél
hónapos, 3300 kilométereses túrát Lengyelországban, a
Debrecen–Krakkó–Varsó útvonalon. Melyek voltak a
legmaradandóbb élményei?
– El akartam jutni a tengerig, és
látni akartam a grünwaldi csata 600. évfordulójára rendezett
emlékünnepséget. Láttam Varsóban a 18. századi királyi
palotát, a majdaneki haláltábort, a grünwaldi különleges
hadijáték főpróbáját. A Mazuri-tavak vidékén (és másutt)
több hitleri bunkeregyüttest, hajóátemelőt egy csatornán,
Kopernikusz székesegyházát, látványos orosz és porosz erődöket,
vénséges tölgyfákat, Malborg pompás keresztes lovagvárát.
Gdanskban a tengerészeti emlékeket, Helben a fókákat, Łeba
hatalmas vándorló homokdűnéjét. Megindító német
templomromokat a lubusi vajdaságban, ódon kastélyokat Sziléziában,
de még hosszan lehetne sorolni…
– Nem lett volna egyszerűbb
vasúttal, busszal vagy személygépkocsival utazni?
– Biciklivel kényelmesebb,
olcsóbb, környezetbarátabb, gyorsabb, önbizalmat és örömöt
ad. Magam megyek szinte bárhová, és a fáradság nélküli
száguldás élménye sem marad el soha. A kerékpár emellett –
mint már említettem – edzésben tart, s ez az én alkatomhoz
képest nem utolsó szempont. A Benedek István-féle skálán „igazi
turistának” minősítem magam. Amíg bírom, nemes küzdelemben,
magát egészen bevető búvárként akarom kicsikarni a természettől
annak kincseit, tűrve esőt-havat, csúszkálva és izzadva,
kulacsból tusolva, ég alatt, sátorban hálva. Csomagos turistaként
egy kihaló „faj” utolsó egyedének érzem magam. Csak
ruhamosásra és a fényképező feltöltésére térek be kempingbe.
Azért túrázom, mert hiszem, hogy ezáltal épülök és erősödöm
a tájra, hazára való szerető rálátásban.
– Különleges élményei,
sokoldalúsága iránt biztosan érdeklődnek tanítványai is.
– A jobbak igen. A gimnázium
Tudományos Diákkörében harmadszor, legutóbb lengyel utamról
tartottam előadást. A fizika fakultációsoknak pedig – saját
kísérleteimről – kétszer is A kerékpár menetstabilitása a
pörgettyűelv fényében, illetve Az eldőlő rúd tövében ébredő
súrlódási és kényszererők címmel.
– Az említetteken kívül mivel
foglalkozik szívesen szabadidejében? Mi foglalkoztatja leginkább
mostanában?
– Sok érdekes olvasnivalót is
hoztam Lengyelországból. Szeretem a könyveket. Különösen a
régieket. Aki rászánja a szükséges időt és erőt, kincseket
találhat bennük. Bölcsességük felcsendül széthullott
világunkban. Az igazságot emberi tekintélyhez nem kötöm. A
református tanításokkal kilencven százalékban egyetértek, de
kicsit baptista, kicsit ókatolikus is vagyok. Négy féléven
keresztül beszöktem a Bölcsészettudományi Kar újszövetségi
görög szövegolvasás kurzusára, hogy eredetiben – közvetítők
nélkül – tanulmányozhassam azt az óriási görög-latin
szövegkincset, ami már ott van a világhálón, de még tizede
sincs angolra fordítva. A régiek még elhitték, hogy világuk
érthető, szép és jóindulatú. Kódexet másoló szerzetes
robotjával azon dolgozom, hogy szkennerrel beolvassam, kijavítsam
és hálózatra alkalmazzam a 19. századi magyar természettudományi
szakirodalom minél nagyobb részét. A Magyar Elektronikus
Könyvtárnak – térítés nélkül – felajánlottam munkám
eredményét átnézésre és elhelyezésre. Elfogadták, így
erőfeszítésem talán nem hiábavaló.
– Utazásai élményeit nem
hasznosítja szélesebb körben?
– Most először fel kell
dolgoznom az ötödfélezer kilométeren készített ugyanennyi
fényképet, majd’ kétórányi nyers videofelvételt, és az ötven
lapra sűrűn lekörmölt esti feljegyzéseket. Tapasztalataimat
rendszeresen és módszeresen közzéteszem az interneten, saját
túrahonlapomon. Valaha az emberek közösségekbe verődtek, és a
jelenkor hernyószerű, fogyasztást ajnározó életideáljával
szemben kultúremberként járták és védték a természetet. Latra
teszem kincses vidékeinket, a sok látni és megismerni való
színfoltot. Nem az oktató, hanem a felfedezőtárs szerepében.
– Mi a legközelebbi túracélja?
– Csehországba készülök a
nyáron.
– Meg tudja fogalmazni
életfilozófiáját?
– Jelmondatom hősiesen szembemegy
a jelenkorral: „A lényeges dolgokban egység, a kétségekben
szabadság, és mindenben szeretet.” Ezt egy elfelejtett protestáns
teológus írta le először. Mind pedagógusi, mind zsebteológusi
minőségemben ez a szakmai kódexem. Nem állítom, hogy mindezt már
el is sajátítottam volna. Különösen az elsőt kell még sokat
gyakorolnom, mert a lényeges dolgoknak a mibenlétük, sőt a puszta
meglétük is kétségessé vált.
Címkék:
kerékpár
József Attila Gimnázium
érdekes ember
Bolcsó Gusztáv
« vissza
Kapcsolódó cikkek:
|
Legolvasottabb cikkeink:
|
Hozzászólások (0 db)
Új hozzászólás
- Vidéki biciklisták
2011.08.23 - „Kata”, „kumite” és az egészségmegőrzés
2012.05.11 - 300 szóval boldogul
2011.01.26





