Tibi: Sok igazság van benne. Az igazi raszták Jamaicában, a hegyek között élnek. Önellátó, a világ fejlődésére fittyet hányó, nomád életmódot folytatnak, ennélfogva nem zavarja őket az árdrágulás, a benzinár-emelkedés, a globalizációs problémák. Természethez közeli életformájuknál fogva természetes anyagokat használnak, saját maguk által megtermelt élelmet fogyasztanak, és valóban nem esznek húst. Hogy csak teát isznak, abban nem vagyok biztos, mert a jamaicai sör sokkal finomabb annál, és mi magunk is láttunk rasztákat sört inni. De valójában nincsenek komoly szabályai a raszta embereknek. Ez is jó benne.

 

 

Szívvel, szeretettel. A reggae muzsika ritmusa a szívverés ütemét követi, amely testileg és szellemileg pozitívan hat, a másik ember irányába pedig a szeretetet közvetíti. Ehhez igazodnak a nóták szövegei is – mondta el lapunknak Bodnár Tibi, amikor a zenéjük lényegéről kérdeztük

– Sztereotípia, hogy a reggae zenéhez, a raszta életérzéshez feltétlenül hozzátartoznak a drogok is? Igaz ez a hiedelem, vagy csak egy tévhitről van szó?

Miksa: Ez egyáltalán nem így van. A rasztafanizmus kultúrája nem alacsonyítható le pusztán arra a kérdésre, hogy valamit csak drogok hatása alatt lehet megcsinálni. A reggae zene is az emberi gondolat, a döntés szabadságáról szól: ha akarsz, elszívsz egy cigarettát, mely jelen pillanatban tiltólistára került, pedig például az alkohollal szemben lágynak nevezhető. Minden műfajt lehet bedrogozva művelni, de egyik zenét sem kell, hogy tudatmódosító szerek használatával műveljenek. Ez egy merész kérdés, melyről énekelni kell, ki kell nyitni az emberek szemét. Ugyanúgy, mint ahogy beszélni kell arról is, hogy: hé, emberek, miért hagyjátok szanaszét a családotokat, milyen hatással vagytok a környezetetekre, milyen értékeket adtok át a gyerekeiteknek, hogyan fognak ők ebből építkezni? Ez egy összetett, felelősségteljes, komoly nevelőmunka, melyet nem lehet lecsupaszítani csak a drogokra, csak a gitározásra, csak az éneklésre. Ami itt folyik, az egy kollektív tudatfejlesztés mind kulturális, mind zenei értelemben.

– De ha jól tudom, akkor az igazi raszták fogyasztanak marihuanát, ami náluk teljesen elfogadott dolog.

Péter Renáta

Egykoron ők is a „Ki mit tud?”-ról indultak A Ladánybene 27 zenekar szélesebb körű ismertsége 1988-ban a „Ki mit tud?” tehetségkutató versenyről indult, melynek előselejtezőjét összevonták az Amatőr Országos Rockzenekari Találkozóval (AORTA), mely egy igen rangos programsorozatnak számított. Itt bizonyították be a srácok először a nagyközönség előtt, hogy érdemes rájuk és zenéjükre odafigyelni. Akkoriban persze még nem jellemezte a zenekar munkásságát a mostanihoz hasonló, átgondolt zenei elképzelés, vallotta be Miksa. Főleg az együtt zenélés, az alkotás öröme motiválta a csapatot. A kezdeti fellépéseken egészen különleges színpadi produkciókkal is kedveskedtek a közönségnek, mint például egy-egy megzenésített Petőfi-vers vagy rögtönzött színházi előadás. Bár ezek a különleges csemegék azóta eltűntek az LB27 koncertekről, mégis belefolynak azokba az aktuális számokba, melyeket mostanában ír és játszik a zenekar. Jamaicai életérzés öt napon keresztül Napsütés, 32 fok, víz, raszta haj és reggae zene. Öt nap Jamaicát varázsolt régiónkba a Ladánybene 27 zenekar, mely idén Monorierdőn tartották a legnagyobb hazai reggae fesztivált, az LB27 Reggae Campet. Mintegy hatvan ember munkája nyomán, és a több száz táborlakó részvételével igazi kis jamaicai faluvá változott a kemping sátrakkal, medencékkel, nappali édes semmittevéssel és sok-sok éjszakai reggae-vel. A rendezvény története egészen 1992-re nyúlik vissza. Ekkor, a zenekar legelső lemezének megjelenésekor rendezték meg először a lepényevős, tábortüzes, csapatépítős tábort. Aztán, ahogyan a reggae és az LB27 népszerűsége egyre növekedett, a rendezvény az évek során nemzetközi fesztivállá nőtte ki magát, mely most már odáig fejlődött, hogy a világ élvonalába sorolható előadók örvendeztetik meg a táborlakókat évről évre. Az idei Camp legnagyobb szenzációja a Jamaicából érkező, legendás hírű Don Carlos volt. A fesztivál másik nagy durranása, hogy az LB 27 idén ünnepelte születésének 25. évfordulóját. Ez alkalomból egy fergeteges koncerttel ajándékozták meg a rajongókat, akiknek jó része – a zenekar bevallása szerint, külföldi előadók ide vagy oda – mégiscsak a Ladánybene miatt látogatott el a táborba. Miksa szerint az ünneplésnek meg kell adni a módját, mert – ahogyan ő fogalmazott – tartoznak a közönségnek egy kis kiáramlással. A Ladánybene 27-nek és a Reggae Campnek nem kis szerepe van abban, hogy az utóbbi évtizedben megerősödött a magyarországi reggae és ska vonal, hisz a táborban lehetőséget kapnak a bemutatkozásra feltörekvő zenekarok is. A hazai tehetségek felkarolásának, a közép-európai, befutott reggae zenekarok koncertjeinek, valamint az elsőrangú jamaicai reggae legendák fellépésének köszönhető, hogy az LB27 Reggae Campet egy igen színvonalas, nemzetközi hírű eseményként jegyzik az európai fesztiváltérképen. Idén a Camp ráadásul bekapcsolódott az Europian Regae Contest rendszerébe, mely a világ legnagyobb reggae fesztiválokkal történő együttműködést jelenti. Ezért a nemzetközi vetélkedés legjobb helyezettjei szintén helyet kaptak a Regae Camp nagyszínpadán.