Bár az üzletekben jókora választékot találhatunk gyertyákból, amelyek téli ünnepek és mindennapokban meghittséget varázsolnak kör­nyezetünkbe, mi azonban azt szerettük volna megnézni, hogyan készülnek ezek a kanócos viaszrudak. Elmentünk hát Felső­nyár­egyhá­­zá­ra, Bar­tos Andorhoz, aki ugyan csak hobbiból, saját kedvtelésére és barátai, ismerősei kérésére mártja a gyertyákat, de legalább annyit tud az elkészítésük fortélyairól, mintha ez lenne a mestersége.

Műhelyében – miközben a kedvünkért bemutatta, miképpen kerül a jókora edényben felolvasztott viasz a kanóccal előkészített öntőformákba, s hogyan lesz ebből formás, karcsú, mozaikberakással díszített „hangulati elem” – elmesélte, hogy többféle hobbival is próbálkozott, mire kiderült, hogy ez lesz az ő egyik legkedvesebb időtöltése.

Élvezetét lelte a kovácsoltvas dísztárgyak megformálásban is – néhány palacktartó és egy boros állvány maradt meg emlékeztetőül ebből az időszakból – és szerette a fát is, amiből bútorokat faragott. Utóbbihoz gépeket is vásárolt, miközben kiderült: a nagy fordulatszámú gépek inkább veszélyérzetet keltenek benne, mint a munka örömét.

Úgyhogy végül, hat évvel ezelőtt, kikötött a gyertyáknál. Könyveket vásárolt, melyekből megtanulta a gyertyaöntést. Az első, márványos darabokat ma is őrizgeti, ezek a kedvencei, de két év kellett hozzá, mire úgy érezhette, most már konyít valamit a dologhoz.

Mára ott tart, hogy ha barátai vagy ismerősei köréből monogramos gyertyát rendel nála valaki, netán fotóval, színes falevéllel, esetleg tengeri kagylókkal díszítettet, aggodalom nélkül nekilát.

Miközben a sarokba épített kemencéből langyos hullámok, egy fali polcról füstölők illatos felhői fonódtak körénk, szóba kerültek a falon függő oklevelek is, amelyeknek némelyike azt tanúsítja, hogy Bartos Andor reiki mester mely fokozatokat ért el. Más oklevelek viszont a somelier vizsgán való helytállását igazolják, és ez végképp nem véletlen, házigazdánk kenyérkereső foglalkozása ugyanis pincér, egy jó nevű fővárosi étteremben.

E minőségében kellett megtapasztalnia, hogy nyelvtudás nélkül manapság meglehetősen keserves az élet. Felkeresett tehát egy nyelvtanárt, aki mellett viszont arra jött rá, hogy mire megtanulja azt a két-három nyelvet, amivel a vendéglátóiparban jól boldogulna, túl sok idő eltelik. Márpedig mostanság gyorsan élünk – gyorsan kell cselekedni is. Megtanult háromszáz szót, s kiderült: ezek segítségével már egészen jól megérteti magát.

Innen támadt a fonetikus szótár ötlete.

Az ötlet azóta könyvek formájában is testet öltött. Valamennyi nagy könyváruház forgalmazza a vendéglátósoknak és turistáknak készült, magyar-német-angol konyhanyelvi, fonetikus kéziszótárt, amely a legfontosabb szavakat tartalmazza.

A kézzel-lábbal előadott kommunikációnál jóval többet ér, minden kifejezés megtalálható benne, amivel alapesetekben egészen jól el lehet társalogni – állítja Bartos Andor. Amikor szóvá teszem, hogy jó, de mi van a ragozással, visszakérdez: ha én összefutok, teszem azt, egy göröggel, aki azt kérdi ékes magyarsággal, hogy „Merre menni pályaudvar?”, vajon megértem, miről van szó? Na, ugye!

A horvát tengerpartra özönlő magyarok számára is összeállított egy hasonló kiadványt, ebben már autóstérkép és gasztronómiai kalauz is helyet kapott. A nagy érdeklődés láttán pedig körvonalazódik a következő kiadvány: ugyanezen szótárak, csak fordítva. Hadd szólaljon meg a hozzánk látogató idegen magyarul! Még ha nyelvtanilag nem is teljesen hibátlanul, mindenesetre a fonetikus szótár segítségével számunkra is érthetően.

E „nyelvtudáson” nem érdemes számon kérni az angol folyamatos-befejezett jövő idő helyes használatát, az igaz. De barátkozni, ismerkedni, elboldogulni segít, idegenbe kerülő munkavállalóknak – esetükben Bartos Andor a luxushajókon szolgáló kisegítő személyzetre is gondolt – csakúgy, mint az egy-két napos városnézésre kiruccanó turistáknak.

Ennél többet nem is ígért. De ezt teljesíti.

Mi, a kevésbé rugalmasak és nem igazán találékonyak, akiknek valahogy még soha semmit nem sikerült feltalálnunk, csak hüledeztünk mindezek hallatán. És pislogtunk. Mint a legszebb, legnagyobb gyertya a műhely sarkában.